Száguldó mecénás a 7-es Hangárban

Régi repülõk, kortárs mûvészek - a 7-es Hangár, a salzburgi reptér mellett Kép: Basis Wien

A Red Bull energiaitalból származó vagyonát az autósportba, repülõgépekbe, a médiába, éttermekbe és a mûvészetek pártolásába fekteti Dietrich Mateschitz.

A salzburgi repülõtér melletti 7-es Hangár (Hangar-7) az osztrák felsõ tízezer legújabb felkapott találkozóhelye: az itt kiállított tizenhat régi repülõgépet elég talán egyszer megcsodálni, de az "Ikarus" luxusétterembe érdemes visszajárni. Az üvegbõl és fémbõl készült épületcsoda most újabb látványossággal bõvül: a HangArt-7 nevû teremben kiállítás nyílik azon kortárs képzõmûvészek alkotásaiból, akik Dietrich Mateschitz legújabb hobbijából profitálnak, egészen pontosan a dúsgazdag vállalkozótól kapnak szép summájú ösztöndíjat. Mateschitz mint mecénás? - kapják fel a fejüket azok, akik már hallottak az energiaitalt gyártó Red Bull tulajdonosának kedvteléseirõl.

A hatvanéves, megrögzött agglegény - aki saját bevallása szerint még egyetlen napot sem élt barátnõ nélkül - a száguldás megszállottja, gyors autók és repülõgépek szerelmese. Eurómillióit sportba - saját Forma-1-es csapatába - öli. Hogy jön ide a mûvészet?

A nyilvánosság kerülésérõl is nevezetes Mateschitzet szinte lehetetlen szóra bírni. A több mint hetven országban, tavaly óta a sokáig bevehetetlennek tûnõ Japánban és Kanadában is forgalmazott ital szerinte nemcsak energiát, kitartást, erõt ad fogyasztójának, hanem kreativitásra is ösztönöz. Õ az élõ példa. Igaz, kreativitása eddig inkább az üzleti találékonyságában volt fellelhetõ, pedig a mûvészetet szervesen idetartozónak tartja. E felismerés alapján avatták 2003 nyarán a Hangar-7-et: akkor Stockhausen négy helikopterre (!) írt vonósnégyese, majd egy légi jármûvekrõl elõadott görög dráma kápráztatta el az elõkelõ közönséget, vagy inkább borzolta a kedélyeket. Azon már senki sem csodálkozott, hogy tavaly a Salzburgi Nyári Játékok Peer Gynt-elõadásán Red Bull dobozok százai szálltak alá a színpadra. Sport, energia, erõ és mûvészet elegyeként pedig immár évente Taurus Stunt Award névre keresztelt díjat oszt a világ legjobb kaszkadõreinek.

Pletykamagazint is vett a nyilvánosságot kerülõ Dietrich Mateschitz

Mateschitz nem fordított hátat alapszenvedélyének, az autóversenyzésnek, sõt, még kedvelt háromnapos munkahetét is képes volt ezért feladni. Amit az is magyaráz, hogy a tavaly novemberben megvásárolt Forma-1-es Jaguar-csapat a szokottnál is több idejét veszi igénybe. Maga a Red Bull gyártása nem terheli túl: az italt, amelynek forgalmazását túlzottan serkentõ hatása miatt sok helyen csak hosszas csatározások után engedélyezik, a Salzburg környéki üzemben nélküle is elõállítják, Vorarlbergben töltik kék-ezüst dobozba-üvegbe. A gyönyörû fekvésû Fuschlban nemrég épült hipermodern cégközpont is mûködik távirányítással. Mateschitz inkább a vörös bika szárnyalását segíti elõ: minden hobbija, látványos húzása az ital népszerûsítését szolgálja.

A többnyire farmerban járó, kimustrált légiflottája mellett néhány új magánrepülõvel is rendelkezõ férfiú nem tagadja, hogy a Red Bull valójában nem saját találmánya. Az ázsiai vállalatok listáján fedezte fel, hogy az egyik leggazdagabb cég energiaital-gyártásból él. Thaiföldön kóstolta meg a vörös bika - helyi nyelven kratingdaeng - névre hallgató olcsó energiaitalt, amelyet benzinkutaknál, elsõsorban fizikai munkát végzõ "célközönségnek" árultak. A Chaleo Yovidhyával alapított közös vállalkozás segített abban is, hogy szakítson elõzõ életével, a fogpaszta-reklámozással. Tíz évig kínlódott egyetemi tanulmányaival, amíg beküzdötte magát a Blendax marketingcsapatába. A Red Bullba 1984-ben vágott bele, s az elsõ kudarcok után csaknem tíz év telt el, mire csúcsra vitte az európai igényekhez alakított, a thai változatnál kevésbé édes energiaitalt.

Meghökkentõ lépéseivel nem kis feltûnést kelt. Tavaly két másik befektetõvel a Seitenblicke címû pletykamagazint vásárolta meg. Pedig éppen Mateschitz az, aki kerüli a magamutogatást és a médiát. Az idén étteremláncot indított be a salzburgi Ikarus mintájára, majd betársult egy szállodahálózatba.

A sikerre született férfiú persze nem mindig gyõz: szûkebb pátriájában, a stájerországi Spielbergben környezetvédelmi okokból nem kapott engedélyt a Forma-1-es pálya bõvítéséhez és üzemeltetéséhez. Nem kevés ellenséget szerzett magának. Eleinte a környezetvédõk tüntettek ellene, a terv kudarca után mindazok a környékbeliek, akik beleélték magukat a mesés meggazdagodásba.

Mateschitz nem esik kétségbe, pénzeli autóversenyzõit - világszerte vagy ötszázan vannak -, tervezgeti a most vásárolt csendes-óceáni sziget hasznosítását. Ha igaz, a Fidzsi-szigetekhez tartozó 1214 hektáros Laucala nem lesz része a pénzkitermelésnek: Mateschitz arról álmodozik, hogy megõrzi a természet eredeti szépségét, s inkább csak barátaival, vendégeivel osztja meg ezt az örömet. Lassan valóban élhet csakis a hobbijainak: a Red Bull, ahogyan reklámja is hirdeti, valóban szárnyal, s ezzel együtt nõ Mateschitz vagyona, amelyet a Forbes már most 1,3 milliárd euróra becsül.

Bécs, 2005. március